Először megdöbbentem.Nem szoktam egy könyvön,mert végülis csak egy könyv, de ..ez egy jó könyv:D Nem gondoltam volna, hogy "azok a 60-as évek" ilyen fiatalságot szült itt Magyarországon, mint amilyen emberekről szól ez a könyv.Kis életrajzokból tudhatjuk meg az akkori életszemléletet, a beat érzést, a hippizmusról alkotott véleményeket, a kirekesztettség érzését. Nem azt mondom hogy  a beat megoldotta ennek a nemzedéknek a sorsát,de hagyott valamit magából a következő nemzedéknek.Talán mégis volt értelmes a "kiszakadásnak"?Hogy válaszoljak is a kérdésemre, itt biztosan nem volt.Csak annyit értek el vele( sajnos) hogy millió egyszer lecsukták őket, megalázták őket, csöveztek és a társadalom szemétjének tartották ezeket a fiatalokat. A könyv végén van egy sor, ami szerintem elég lényeges része:

" Itt valamit képviselni kell, valamit folytatni kell, valamit tovább kell vinni, valamin keresztül kell lépni, és valamit meg kell újítani."

Végülis ez a nemzedék ezt akarta.Újítani...Azt gondolom, hogy a könyv elolvasása után sokan fogják azt érezni , hogy IGEN, én is ezt mondom, és valami ilyesmi az én életem is.Hát jah..olyan szar már nem lesz az tuti..nem mintha tapasztalatból beszélnék,csak próbálok belehelyezkedni a dologba:DAjánlanám a könyvet azoknak , akik szeretnek elgondolkodni az olvasottakon.:) Igen.Nem mondom, lehet rajta rágódni elég sokat.

Jah és valószínűleg ezek után másképp nézek majd egy hosszúhajú, szakállas 40-esre, aki minden nap biciklivel jár dolgozni a kórházba:)