Kedves figyelô szempárok és nyitott fülek! Kérjük, hogy Baksa-Soós Jánossal kapcsolatban még véletlenül se jusson eszükbe a Kex együttes. Ne mondjanak ilyeneket, hogy "legendás" meg hogy "kultikus", (...) tûrjék be a FELEJTÉS feliratú ládikóba a Család vagy az Elszállt egy hajó a szélben dallamát!

- Miért nincs nagy kedved ezekrôl beszélni?

- Mert azokat én gyerek munkáknak tartom. Nagyon jó gyerek munkák az igaz, de dmár nem zenésíteném meg a szomorú József Attila-verseket, nem énekelném el Zöld-sárgát... Ezeket akkor sem értettem. Én a Rózsadombon laktam, nekem ezeket a dolgokat ajánlották.

- Tavaly a Hobóék az Emberi Jogok koncerten a Zöld-sárgát énekelték és 80 ezer ember vinnyogott a gyönyörûségtôl...

- Ez nagyon szomrú

- Miért?

- Mert az embernek állandóan fejlôdni kell. Az egyén kötelessége a személyes fejlôdés. A régi dolgokon túl kell lépni. Sajnos sok kollégám a hatodik, hetedik kört teszi a gyerekkora körül, és leállt a fejlôdésben.

- Ennyi?

- Ennyi.

- Mivel foglalkoztál az elmúlt 15 évben?

- Én, mint pionyír mûvész dolgozom, amióta Nyugat-Berlinben élek. Az élet feltérképezésével foglalkozom. Megfigyeléseimet csinos formában feljegyeztem 350 hajónaplóban. Elvégeztem az indiániskolát, aztán a szamurájiskolát, most hercegi iskolába járok.

- Mi mindent tanultál?

- Tudok bánni késsel és bottal, vannak képeim és képsorozataim, és van egy sajátos zenei világom. Profi vagyok, és önfejú, mint egy hójaguár.

- És hogyan él egy önfejú hójaguár?

- Sokat nélkülöztem. Volt, amikor szegényházban étkeztem napi egy ételt. Volt, hogy semmit. Kétszeres Robinson-díjas vagyok. Aki azonban pionyír mûvész, annak tudnia kell, hogy élen jár. És aki élen jár, elöl halad, az nem kaphat segítséget sehonnan. Elôlrôl azért nem, mert nincs elôtte senki, hátrafelé pedig nem kommunikál. Mostanában megpróbálok visszaszocializálódni, mintegy a kicsorgó múlt belefolyik az élô jelenbe. És persze a mulatás ügyét sem szeretném cserbenhagyni. Barátkozni akarok, esetleg fellépni.

- Közben 40 éves lettél

- Igen. Éppen ezért, mivel fiatal férfi lettem, a jövôben díszes ruhákat fogok magamnak csinálni, rangomnak és csinosságomnak megfelelôen akarok mutatkozni társaim elôtt. Már vettem szarvasbôrt és fonalat. Ha ugyanis a jövôben mindenki így mutatkozna a másik embertársa elôtt, akkor az újabb jóérzést szül.

- Rossz dolgokról nem akarsz szólni?

- A mûvészet feladata életet megéneklô gyümölcsöket készíteni. Embertársaink megérdemlik, hogy a mûvészektôl csupa kellemes dolgokat kapjanak. Felismeréseinket kedves és mesés formában kell közvetíteni. Ez a mûvészet! Van egy porladozó mesekönyv, van egy lezárt mesekönyv és van egy mesekönyv, amit most írunk. Elítélem azokat, akik az életet szídják, ha tök ricsjos, életet szídó hülyeségeket hallok, úgy állok, mint egy hülye. Te is. De hát az étteremben a pincérnek ugyanúgy kötelessége finom ételeket eléd rakni, nem hozhat egy nagyon rossz levest azzal, hogy ez most egy kritikai leves. (...) Lelkes és jó produkciókat kell létrehozni, és ez alapja lehetne egy áltatlános lelkesedésnek. Mindenki vitorlázhatna ezeknek a a színvonalában. Kikapcsolódásban és jó, színvonalas dolgokban kell részesíteni a dolgozókat. Van miért rajonganunk, és azt nem kell szégyellni. Ha még megcsináljuk az összekötô kedvességet is, akkor minden jó lesz. Itt viszont olyanok a politikusok, hogy erre nem képesek. Láttam például azt a Pozsonyit... vagy Pozsgayt? ... szóval olyan életúnt, hogy egy krumpliszállító fej csinosabb.

- És a vallás sem segíthetne?

- A vallást egy nagy hülyeségnek tartom, mert nem létezik, hogy tíz vagy ezer ember ugyanazt gondolja csak hitbôl, anélkül, hogy bejárta volna azt az utat. Hajmeresztô, mert önállótlan. Stupid dolog.

- Egyelôre tehát maradsz egy nélkülözô pionyír mûvész...

- Én nem nélkülözésrôl beszéltem, hanem álhatatos érdeklôdésrôl, amely az élet felé nyilvánul meg részemrôl. Azonkívül csodálom a szervezetemet, mert kitart mellettem és kedves. Van is egy olyan képem, hogy a Hôs gyomor!

(Alte-Rock, 1990 január)