[Friss hozzászólások] [16-1]
....Kolonc, öszvér, púp vagy szamár
Mindegy csupán ki amit vár...
|
Szintén egy idézet, de ez Nietzsche és az én kedvencem (Pusi) :
" Még most is szabad a föld nagy lelkeknek. Magoknak-lakók és párosan lakók számára még sok üres hely van, a melyek körül csöndes tengerek illata lengedez. Még most is szabad a nagy lelkeknek a szabad élet. Valóban, a ki kevéssel bír, annál kevésbé bírattatik : dícsértessék a szűkös szegénység! Csak, a hol az állam megszűnik, csak ott kezdődik az ember, a ki nem fölösleges: ott kezdődik a szükséges ember dala, ez az egyetlen pótolhatatlan dallam. Ott, a hol az állam megszűnik, -nosza tekintsetek oda, én véreim! Nem látjátok, nem látjátok a szivárványt és az emberfölötti emberhez vezető hidakat? Im-ígyen szóla Zarathustra."
-Friedrich Nietzsche |
Habár ez egy idézet mégis módomban áll ide firkantani mert talán az egyik kedvencem Marcus Aureliustól =) Így szól:
"Gondolj rá gyakran, milyen sebesen rohannak el mellettünk a dolgok és az események és tűnnek el észrevétlenül. Mert a dolgok-mint a víz áramlása a folyóban- állandóan változnak és ezerféle jövendő változás okát hordozzák magukban, úgyhogy szinte semmi sem maradandó. A végtelen múlt és a beláthatatlan jövő, ami mindent magába nyel, bennünket is körül vesz" |
A LEGUTOLSÓ HARCOS
Valami forró nyári éjszakán Gyárfüst ölelt át lomha földszagot S a legnagyobb lélek szökkent belém: Az Ucca és a Föld fia vagyok.
Szép szivem óriás, piros virág, Bimbója hat földrészre nyil, ma hát Szijja mohón boldog-boldogtalan Világlengő szeretet-illatát.
Világszabadság-zengő Messiás Szemét, szavát nem fogja semmi sem, Börtön, kaszárnya, templom - Krisztus is Kinyilt nagy szive kelyhiben pihen.
Ha tán sirok - a Krisztus vére hull, Ha káromkodok, minden trón remeg, Ha nevetek, az Isten is örül S tavaszba szöknek akkor a telek!
Világszabadság! Világszerelem! Világbékesség! lavinás igék Szentháromságát zúditom ma le, Bizó fülekbe hogy zugassa szét.
Ember, ne csüggedj, sorsod lesz a hit. Végül minden forrás tengerbe ér S mint Jézus asztalánál egykoron, Mindenkinek jut egyaránt kenyér!
S ezer fohásszal fölfohászkodom - Szivbéli Krisztus, tégy még egy csodát, Kaszárnyát, börtönt romboljanak el A lelkes, forró igelavinák.
Könnypára, vérgőz ne marja szemünk S a legutolsó harcos én legyek: Nekem mennem kell, ha szülém sikolt S világ indul meg, hogyha én megyek.
A lelkesedés zengő süvegét Égig hajitják a görnyedt napok, Ha az Igazság emberré fogad. Az Ucca és a Föld fia vagyok! |
József Attila:
Ars poetica
Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején.
Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés.
Más költők - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik.
És túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.
Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón e század: rám gondol, szántván a paraszt:
engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kiséri két szülője szemmel: a szellem és a szerelem!
|
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosanak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?
|
Amerika (America)
Eörsi István fordítása Amerika mindent neked adtam és most semmi vagyok.
Amerika két dollár és huszonhét cent 1956. január 17-én.
Ki nem állhatom a saját eszemet.
Amerika mikor fejezzük be az emberi háborút?
Baszd szájba az atombombádat.
Nem vagyok jól ne zavarj.
Nem írom meg versem míg eszemnél vagyok.
Amerika mikor leszel már angyali?
Mikor veszed le ruháidat?
Mikor nézed meg magad a síron keresztül?
Mikor leszel méltó millió trockistádhoz?
Amerika miért teltek meg a könyvtáraid könnyel?
Amerika mikor küldöd tojásaidat Indiába?
Hányok hülye követeléseidtől.
Mikor mehetek a nagyáruházba hogy két szép szememért megkapjam
mindazt ami kell?
Amerika végül is te meg én vagyunk tökéletesek nem a túlvilág.
Masinériád túl sok nekem.
Miattad szent akarnék lenni.
Valahogy másképp kell lezárni e listát.
Burroughs Tangierben van nem hiszem hogy visszatér e vészjós helyre.
Vészjós vagy-e vagy ez csak valamiféle célszeri tréfa?
Megpróbálok a lényegre térni.
Ragaszkodom a rögeszmémhez.
Amerika ne taszigálj tudom mit teszek.
Amerika lehull a szilvafa virága.
Nem olvastam újságot hónapokig mindennapra jut gyilkossági ügy. Amerika együttérzek a munkásagitátorokkal.
Amerika kölyökkoromban kommunista voltam nem sajnálom.
Marijuanát szívok ahányszor hozzájutok.
Házamban ülök napokig és bámulom a vécében a rózsát.
A kínai negyedben berúgok és sohasem párzok.
Döntöttem itt zűrzavar készül. Látnod kellett volna amint Marxot olvasok.
Analitikusom szerint kutyabajom.
Nem akarom elmondani a Miatyánkot.
Misztikus látomásaim vannak és kozmikus rezdüléseim.
Amerika még nem mondtam el neked hogy bántál Max bácsival miután
átjött Oroszországból. Neked beszélek.
A Time Magazine-re bízod érzelmi életedet?
Engem gyötör a Time Magazine.
Minden héten elolvasom.
Fedőlapja rám bámul ahányszor a sarki cukorkabolt mellett elosonok. Berkeleyben közkönyvtár alagsorában olvasom.
Mindig a felelősségről magyaráz nekem. Az üzletemberek komolyak. A
filmproducerek komolyak Mindenki komoly Csak én nem. Eszembe ötlik hogy én vagyok Amerika.
Ismét magamhoz beszélek. Ázsia felkel ellenem.
Egy kínainak több az esélye.
Nemzeti erőforrásaimra kéne támaszkodnom.
Nemzeti erőforrásaim: Két marijuana-cigaretta millió nemiszerv óránként 1400 mérföldes sebességgel terjedő közöletlen magánirodalom és huszonötezer ideggyógyintézet.
Szót sem szólok a börtöneimről sem a csökkentjogúak millióiról akik
virágcserepeimben virulnak ötszáz nap fénye alatt. Bezártam Franciaország bordélyait következő állomásom Tangier. Elnök óhajtok lenni noha katolikus vagyok. Amerika hogyan írhatok szent litániát a te csacska hangnemedben? Henry Ford nyomdokába lépek strófáim oly egyéniek mint az ő autói sőt mi több mind különböző neműek.
Amerika strófáimat darabonként 2500 dollárért adom el neked. 500-at levonok régi strófáidért.
Amerika szabadítsd ki Tom Mooneyt*.
Amerika mentsd meg a Spanyol Köztársaságot.
Amerika Saccónak és Vanzettinek nem szabad meghalnia. Amerika én vagyok a scottsborói fiúk.
Amerika amikor hétéves voltam mama elvitt egy kommunista sejt gyűlései- re jegyenkéntegy marék garbanzót adtak nekünk egy jegy öt cent és szabadon beszéltek mindenki angyali és együttértő volt a munká- sokkal olyan komoly volt minden sejtelmed sincs milyen jó dolog volt a párt 1835-ben Scott Nearing** nagy öreg ember volt igazi mensch a selyem-sztrájkolók Ewig-Weibliche Bloor mamája megríkatott egy- szer tisztán láttam Israel Amtert, a jiddis szónokot. Mindenki kém volt nyilván.
Amerika te valójában nem akarsz háborúzni.
Amerika ők akarnak a gonosz oroszok.
Ők ám az oroszok ők ám az oroszok meg a kínai sárgák. Meg ők az oroszok. Oroszország bekapna elevenen. Oroszország őrült hatalom. Ki akarja
***oválni kocsijainkat garázsainkból.
El akarja happolni Chicagót. Vörös Reader's Digest költ neki. Autógyáraink
köllenének Szibériába. Nagy bürokráciája működtetné benzinkútja-
inkat.
Nem jó. Pfuj. Indiánokat olvasni tanítana. Nagy fekete niggerek köllenek neki. Hah. Tizenhat órát güriznék naponta. Segítség. Amerika ez komoly dolog.
Amerika ez a benyomásom támad a televízió előtt. Amerika helyes ez?
Jobban szeretnék munkához látni.
Igaz nem akarok bevonulni sem esztergályozni gyárak precíziós részlegei- ben rövidlátó vagyok és egyébként is pszichopata. Amerika homokos vállammal a munkának nekifeszülök. Berkeley, 1956. január 17.
|
Petőfi Sándor: Világosságot!
Sötét a bánya, De égnek benne mécsek. Sötét az éj, De égnek benne csillagok. Sötét az ember kebele, S nincs benne mécs, nincs benne csillag, Csak egy kis hamvadó sugár sincs. Nyomorú ész, Ki fénynek hirdeted magad, Vezess, ha fény vagy, Vezess csak egy lépésnyire! Nem kérlek én, hogy átvilágíts. A másvilágnak fátyolán, A szemfedőn. Nem kérdem én, hogy mi leszek? Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok? S miért vagyok? . . . Magáért születik az ember, Mert már magában egy világ? Vagy ő csak egy gyűrűje Az óriási láncnak, Melynek neve emberiség? Éljünk-e önnön öröminknek, Vagy sírjunk a síró világgal? Hány volt, ki más szívéből Kiszíta a vért Saját javára, És nem lett büntetése! S hány volt, ki más javáért A vért kiontá Saját szívéből, S nem lett jutalma! De mindegy: aki áldozatnak Od' adja életét, Ezt nem díjért teszi, De hogy használjon társinak. S használ-e vagy sem?
A kérdések kérdése ez; s nem a "lenni vagy nem lenni"? Használ-e a világnak, aki érte Föláldozá magát? Eljő-e a kor, Melyet gátolnak a rosszak S amelyre a jók törekednek, Az általános boldogság kora? S tulajdonképpen Mi a boldogság? Hisz minden ember ezt másban leli; Vagy senki sem találta még meg? Talán amit Mi boldogságnak nevezünk A miljom érdek, Ez mind egyes sugára csak Egy új napnak, mely még a láthatáron Túl van, de egykor feljövend? Bár volna így ! Bár volna célja a világnak, Bár emelkednék a világ Folyvást, folyvást e cél felé, Amíg elébb-utóbb elérné! De hátha úgy vagyunk, Mint a fa, mely virágzik és elvirít, Mint a hullám, amely dagad Aztán lesimul, Mint a kő, melyet fölhajítnak, Aztán lehull, Mint a vándor, ki hegyre mászik, S ha a tetőt elérte, Ismét leballag, S ez így tart mindörökké: Föl és alá, föl és alá . . . Irtóztató, irtóztató! Kit még meg nem szállott e gondolat, Nem fázott az soha, Nem tudja még: mi a hideg!
E gondolathoz képest Meleg napsugár a kígyó, Mely kebelünkön jégcsap gyanánt Vérfagylalón végigcsúszik, Aztán nyakunkra tekerőzik, S torkunkra folytja a lélegzetet.
Pest, 1847. március
|
nem tartozom senkihez.
éngöm nem fognak bécsapni.
mindent akarok.
és még téged is.
meg akarlak kapni.
/Megjegyzés:Jim Bortiszom,azaz Bogár András,egy görbe este rettenetesen nagy mondanivalójú bölcs versével kedveskedett nektek,miután megevett egy Hair videokazettát:)ugye milyen müvészi vagyok egy kancsó fröccs után??/ |
Bogár András:Egy liter bor után...
Egy óriás-csibortetü
atka-göte vagyok.szálról szálra gyújtok.lehetnék egy atombomba is.ráfeküdhetnék jimmy sírjára,hasis-pipát szívva.most már igazán megtöröm a világ béklyóit,azzal körbeh*gyozom magam holt részegen.a világ megbotránkozik péniszemen.ohhh,de kifejezném magam mámorban,a saját hányásomban fetrengve.
|
|
Jim Morisson:Erő (Földes László ford.)
Meg tudom állítani a földet saját pályáján. Én akartam, hogy a kék kocsik elmenjenek.
Láthatatlanná vagy kicsivé tudok változni. Óriássá tudok változni, és elérhetem a legtávolabbi dolgokat. Meg tudom változtatni a termászet fejlődését. Időben és térben bárhová helyezhetem magam. Meg tudom idézni a halottakat. Érzékelni tudok eseményeket más világokon, a legmélyebb belső énemben és a többiekében.
Tudok.
Vagyok.
Az embereknek összekötők kellenek. Írók, hősök, sztárok, vezetők, hogy formát adjanak az életnek. Gyermek homokhajója szemben a Nappal. Műanyagkatonák a mocskos miniháborúban. Erődök. Garázs. Rakéta. Hajók.
Ceremóniák, színház, táncok visszaállítani a törzsi szükségleteket és emlékeket. Meghívás istentiszteletre, egyesülés mindenekfölött, visszatérés. Vágyódás a család és a gyermekkor biztonságos varázsa után.
A nagy országút tele van szerelmesekkel és keresőkkel és távozókkal olyan mohók hogy örömet szerezzenek és felejtsenek.
Vadon. |
Wass Albert:
ÜZENET HAZA
Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek, és nincs ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad...
Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska is rágja le vetését, ha vakond túrja is gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend, s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak. A víz szalad, a kő marad, a kő marad..
Üzenem az erdőnek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa, s a vérző csonkból virradó tavaszon, Újra erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt... A víz szalad, a kő marad, a kő marad...
Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedéknek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők, és kiássák a fundamentumot, s az erkölcs ősi hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen, ki nem habarccsal és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szentelt vízzel és búzakenyérrel, és épít régi kőből új hazát. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentum Istentől való, és IstentőI való az akarat, mely újra építi a falakat. A víz szalad, de a kő marad, a kő marad...
És üzenem volt barátaimnak, kik megtagadják ma nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor barátjok leszek, és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk, és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: a víz szalad, de a kő marad, a kő marad...
És üzenem mindenkinek, testvérnek, rokonnak, idegennek, gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak, annak, akit a fájás űz, és annak kinek kezéhez vércsöppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fenn a magas ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok, s a víz szalad, és csak a kő marad, a kő marad...
Maradnak igazak és jók, a tiszták és békességesek, erdők, hegyek, tanok és emberek. Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát, s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint, és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia, s ki mint vetett, azonképpen arat, mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad.
|
DE!:) mivel én József Attila mániákus vagyok ezért ittvan mégegy..hehe:D
József Attila: Gyermekké tettél
Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zúdítja minden pillanat.
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem.
Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bújtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.
|
Az én ( Tintahal) egyik kedvenc versem.)
József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy ami lennél: férfi, s a fű kinő utánad.
A bűn, az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. S hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz! Ne hódolj, és ne hódíts: ne csatlakozz a hadhoz!
Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy: ne vesd meg!
Emlékezz, hogy hörögtél, s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját, igaz pörödnél.
Atyát hívtál elesten, Embert, ha nincsen Isten. S romlott kölködre leltél pszichoanalízisben.
Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál, így nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szorsítsd üresd szívedhez,
vagy vess el minden elvet, s még remélj hu szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned.
|
[Friss hozzászólások] [16-1]
|