|
A sörről
Tintahal 2004.09.20. 17:41
Hogyan ítéljük meg a sört,honnan ered, és mi is ez valójában :
Mi a sör?
A sör alkoholtartalmú ital, amely gabonákból készült malátából, komlóból, élesztõbõl és vízbõl készül. A gabona általában árpa vagy búza, néha azonban kukoricát és rizst is használnak. Gyümölcs, gyógynövények és fûszerek is használhatók a speciális fajtákhoz
Hogyan ítéljünk meg egy sört?
Sokat írtak már a borkóstolásról, és annak technikája és kifejezései meglehetõsen jól alkalmazhatók a sörre is. Természetesen a sör komplexebb ital, és értékelése további elemeket is felölel, a koncepciók azonban ugyanazok. A legnagyobb változás, amin a legtöbb sörivónak keresztül kell mennie, a sörük felmelegítése. A jéghideg sör eltompítja az ízelemeket és nem teszi lehetõvé, hogy a sör megmutassa teljes aromáját. Általában a világos sört legjobb a barna sörnél hidegebb hõmérsékleteken felszolgálni, a lager söröket pedig az ale söröknél hidegebben.
A sört négy érzékszerv, a látás, a szaglás, az ízlelés és az érzékelés használatával kell értékelni. Mindig tiszta pohárból igya a sört, hogy teljesen értékelni tudja! Nézze meg, és figyelje meg a színét és a tisztaságát! Tartsa a fény felé, ha szükséges! Szippantson egy nagyot a pohárból, hogy érezze az aromáját és a bukéját! Kóstolja meg, forgassa körbe a szájában és figyelje meg a testességét és ízeit! Miután lenyelte, figyelje meg az utóízeket!
Az alábbi dolgokat kell megfigyelnie:
Aranyszínû, borostyánszínû, vagy fekete volt-e?
Tiszta vagy zavaros?
Az illata édes, malátás, virágos vagy alkoholos volt-e?
Keserû, édes, fanyar, sima, vagy perzselõ volt-e az íze?
„Sûrûnek” vagy „hígnak” érezte-e, amikor a szájában körbeforgatta?
Olajos, diós vagy gyümölcsös íz maradt-e utána?
További gyakorlattal és némi utánaolvasással Ön nemcsak annak az érzetét fejleszti majd ki, hogy mi az, amit élvez, hanem azt is, hogy mi különböztet meg egy igazán jó sört egy gyengétõl vagy közepestõl.
Jó ötlet ezenkívül az, ha egy sört többször is kipróbál. Szerezze be különbözõ forrásokból, próbálja ki különbözõ hangulatokban vagy környezetekben, várja meg a teliholdat vagy bármit! Számos tényezõ fogja befolyásolni az Ön átfogó érzékelését, úgyhogy legyen rugalmas! Legyen tudatában annak is, hogy nem jó ötlet, ha egyszerre több sört is megízlel. Az ízelemek ekkor fáradni kezdenek és zavaró benyomásokat eredményeznek.
|
|
 Mezopotámia
A sör egyidõs a civilizációval. Az emberiség talán elõbb hörpintett e gabonából erjesztett italból, mint a borból. Sõt, egyes kutatók úgy vélik, hogy a „folyékony kenyérnek” titulált ital felfedezõje korábban rukkolt elõ aranyos színû italával, mint a pékek cipóikkal. Ma már kevesen tudnák meginni az õsi, gabonából gyúrt sörcipóból (valószínûleg innen ered a „folyékony kenyér” elnevezés) cefrézett, erjesztett italt. Italunk ugyanis csak az 1700-as években nyerte el mai stílusjegyeit.
Elképzelhetõ, hogy már több tízezer évvel ezelõtt is fõztek sört. Kr. e. 4000-bõl származik az elsõ bizonyíték arra, hogy Mezopotámia népe szívesen sörözgetett. A fejlett, öntözéses mezõgazdasági termelést folytató ókori államban jelentõs volt a gabonatermelés, így nem meglepõ, hogy többfajta sörrecept ránk maradt e korszakból. Társadalmi réteghez tartozás szerint határozták meg a sör minõségét és napi fejadagját. A parasztok pl. csak napi 1 liter gyenge sört kaphattak, míg a legmagasabb rangú udvari hivatalnokoknak 5 liter erõs sör járt. Külön sörfajta készült az udvari dámák számára, ismét más a parasztok asszonyainak. Általában árpából vagy csíráztatott árpából (azaz malátából) készítették a sört, de egyes fajtákhoz ókori héjas búzát is felhasználtak. Ízesítésére különféle füveket alkalmaztak.
Európában a germán törzsek készítettek elõször sört a történetírók szerint | |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
