Több ország is követeli a dán hippilaktanya fölszámolását
Legálisak a könnyű drogok Christianiában

Index/MTI
2001. szeptember 25., kedd 12:05

Hippik vettek birtokba egy elhagyott koppenhágai laktanyát, s egy új életközösséget alapítottak. Christiania, a szabad város már harminc éve létezik, benépesedett, s ugyanolyan népszerű turisztikai látványosság, mint a Kis hableány. Egyes észak-európai országok azonban követelik a felszámolását, ugyanis legálisan kaphatók a könnyű drogok és a rendre nem a zsaruk, hanem motoros bandák vigyáznak.

Bejárat Christianiaba

Hat hippi 1971 szeptember 26-án gitárral a kezében elfoglalt egy elhagyott koppenhágai laktanyát. Új otthonukat "Christiania, szabad város"-nak keresztelték el. Megteremtették ezzel egy alternatív mikrotársadalom modelljét, amely a szeretet és a béke eszméin alapul. Harminc év telt el azóta. A Christiania ma is létezik, s körülbelül ezer lakosa van, köztük 250 gyermek. A kommuna napjainkban ugyanolyan koppenhágai turisztikai látványosságnak számít, mint a királyi palota vagy a Kis hableány, évente legalább egymillióan keresik fel.

A tolerancia egyedülálló példája

Ma is itt él az egyik alapító, a ma már 70 év körüli Leonard Olschansky festő. Számára ez a 24 hektáros terület a tolerancia világon egyedülálló példája: ügyvédek, diákok, tanárok, munkások, alkalmazottak, kézművesek, munkanélküliek élnek itt békében. A felnőttek havi 175 eurót (45 ezer forint) fizetnek a vízért, a villanyáramért, a szemételhordásért, valamint a postáért. A szabad városban kávéházak, éttermek, kis üzletek, műhelyek működnek, de bölcsődék és óvodák is. A Christianiát tizenöt közigazgatási egységre osztották, mindegyiknek megvan a maga demokratikus bizottsága.

A városnak sok az irigye, többször megpróbálták hatósági erővel felszámolni, de Christiania ellenállt, többek között Koppenhága lakossága szolidaritásának köszönhetően. Végül 1973-ban az akkori szociáldemokrata kormány úgy döntött, hogy társadalmi kísérletnek minősíti a Christianiát.

Megmentik a fiatalokat

Sok olyan fiatalt mentenek meg, akikről a hatóságok már lemondtak. Ennek ellenére dán jobboldali és szélsőjobboldali politikusok, valamint egyes észak-európai kormányok még mindig követelik felszámolását, arra hivatkozva, hogy legálisan kaphatóak a könnyű drogok, és a rendet motoros bandák tartják fenn.